A hit kérdése mindig is foglalkoztatott. Ezt most értsd ne a katolicizmusra, illetve persze, az is beletartozik a szó szoros értelmében, de jelen esetben nem vallásokban gondolkodom. Illetve NEM kifejezetten csak vallásokban. De akkor kezdjük el valahol.
Létezik a hit… és léteznek a tények. Hányszor meg hányszor derül ki, hogy amit korábban hittünk, nem egyezik a valósággal. Mégis sokszor képesek vagyunk ezt a valóságot NEM észrevenni. Csak azért, mert ha továbbra is hiszünk... ha továbbra is ámítjuk magunkat, úgy sokkalta könnyebb. Megnyugtatóbb. Ha folyton azon kéne törnünk a fejünket, hogy az a másik valóban megcsalt, vagy csak én láttam valamit rosszul…? Hihetek a saját szememnek, vagy inkább annak higyjek akit szeretek? Végül tönkretesszük saját magunkat. És az elme ezt nem engedi. Ezért többnyire azt a megoldást választja, ami neki a legkönnyebb. Beleringatja magát a hiú ábrándokba és reményekbe. Vagy ha elég erős, azt mondja VÉGE! És utána végleg összeomlik.
De nézzünk más esetet. Például a vallás. Ezer meg ezer vallási forma létezik. De egyben mind közösek. NINCSENEK tények! Az van, amit előttük akár ezer évvekkel korábban mondtak és mondanak... leírattak és mi elhisszük. Mert egyszerűbb hinni abban, hogy nem saját magunk irányítjuk az életünket, hogy nem mi vagyunk felelőssek az elszalasztott lehetőségekért... az elkövetett hibákért, hanem mert egy felsőbb hatalom így akarta. „Így kellett lennie!” Ez az általánosan elfogadott magyarázat. De ez vajon jót tesz nekünk? Ez is relatív, mint minden más az életben. Ha azt nézzük, a lelkünk megnyugszik, és nem ostorozza tovább saját magát. De a másik szempont… Vajon legközelebb képesek leszünk másképp dönteni? Képesek leszünk tanulni a saját hibáinkból? Nem lennék meggyőződve róla. Ahogy arról sem, hogy képesek leszünk BÁRMIT túlélni, csak mert eldöntöm, hogy AKAROM! Az emberi lélek NEM gyenge! Ezt a tulajdonságot hagyták ránk örökül az őseink. Mindent túlélni! Az emberi lélek igenis képes BÁRMIT túlélni, ha akarja és hajlandó küzdeni is érte. Képes felülemelkedni a gondokon… a terheken... a múlton… és talán még a jövőn is. Mert csakis a MOST számít! EZ a pillanat, amiben élsz. És mindaz csak rajtad múlik, hogy hogyan fogod fel ezt a pillanatot. Egy szerencsétlen szenvedőként… vagy olyan emberként, aki a legkisebb, legapróbb dologban is képes meglátni a szépséget. Meglátni mindazt, amiért az életet képesek vagyunk élvezni.
Hisz boldog ember nem létezik… de igenis VANNAK boldog pillanatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése