„Ha megkérdezel, melyik az a lap a tarokk-kártyában, amelyet legjobban szeretek, azt felelem: A Bolond. Hogy mit jelent, inkább sejtem, mint tudom. Bár jó pillanataimban én is Bolond vagyok. A Bolond lehet naiv gyerek vagy infantilis hülye - de lehet bölcs is. Hamvas azt mondja, Bolond az, aki „nem számít", mert kívül áll az emberi játszmákon, amelyeket a hatalomszomj irányít. (...)
A Bolond a Nulla. A szabad ember. A Bolond úgy látja, hogy minden ember rögeszmés. Rögeszmés az, aki azt hiszi, hogy csak neki van igaza: a többiek vagy tévednek, vagy hazudnak. A Bolond úgy látja, hogy mindenki tele van mániával, félelemmel, önzéssel, vaksággal, nagyot akarással, sóvárgással, elvekkel, szüntelen önigazolással. A Bolondot nem lehet megbántani. Legfeljebb azt mondják neki: te bolond vagy! De ezt ő úgyis tudja magáról. A Bolond kétféleképpen látja az embereket. Az egyik: hogy a maga módján mindenkinek igaza van. A másik: hogy senkinek sincs igaza. Ez lényegében ugyanaz. Nincs különbség. Olyan, mintha azt mondanád, hogy a végtelenül sok egyenlő a nullával. „A rend: a rendetlenség végösszege" - mondja a kínai. Nincs olyan őrület, amelyben a Bolond ne tudna eligazodni. Tudja, hogy amíg a többiek nem lesznek hozzá hasonló bolondok, két erő irányítja őket. Az egyik a mohó önzés A birtoklási vágy. A másik a vak hatalomszomj. (…) Minden beszélés: mellébeszélés. A Bolond tiszteletben tartja a hazugságot. Bólogat. Nem azért, mert bárkivel egyetért, vagy bármit is tagad, hanem ezért, mert tudja, hogy ennek az emberi színjátéknak, melyet itt rendezünk a földön, nincs igazi valósága. Egy véres vitában egyetlen oldalnak sincs „igaza" - mert az igaz középen van. Nem a kettő között, kiegyezéses fele-fele alapon - hanem ott, ahol nincsenek ellentétek, csak az isteni teljesség van. Az igazság nem a forgó kerék peremén, a két véglet valamelyikén - hanem a közepén van. A tengely körül forog a lét. Teljesen mindegy, hogy egy ringlispílen melyik lóra vagy hintába ülsz: mindegyiket a Közép forgatja. A Bolond ott lakik. És derűsen és sajnálkozva figyeli a pörgő világot, melynek egyre jobban recsegnek az eresztékei. A Bolond tudja, hogy az ő országa nem e világból való. Úgy él itt a földön, mint egy átutazó, vagy egy követségi alkalmazott a gyarmatokon, aki tiszteletben tartja a bennszülöttek hiedelmeit. De nem akar senkit sem „leleplezni". Pláne meggyőzni! Nem „foglal állást", és nem avatkozik a helyi lakosság ügyes-bajos dolgaiba, nem vesz részt a szüntelen zavargásokban és vitákban - mert tudja, hogy itt minden eszme: rögeszme."
/ Müller Péter: Varázskő /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése