Kismillió blogot látogattam meg. Gyakorikérdések.hu? Igen azt hiszem ez a címe. Nem is lényeges az ok, hol ez kellett, hol az, hol belefutottam és hol ott ragadtam. De mindig egy okból maradtam. Az emberi viselkedés megnyilvánulása. Bár nem, mert hazudok, eleinte az épp adott téma volt ami megfogott, az hogy ismeretet szerezzek, de aztán... ugye rendszerint az első kettő, maximum három válasz a lényegre törő, a többi... A többi már emberi ösztön. :) MINDENHOL! Ismétlem mindenhol feltűnik egy okoskodó, valaki, aki valamit jobban tud, és nem is habozza ezt lealacsonyítón közölni a másikkal, a kérdezővel, vagy egy egyéb válaszadóval. Persze erre jön a válaszreakció. Felháborodás, és/vagy csak visszavágó. Ami folyton tovább és tovább gyűrűzik, mire a blog már nem szól másról, csak az örökös emberi ösztönről. A MAGAM igazáról...
De mit is jelent a magam igaza... Vajon az az igaz a másik embernek is? Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy az emberek különböznek. Más hatások érik őket, erő és élettani hatások. Más személyiségekké, érző lényekké fejlődnek, más-más meggyőződésekkel. De kérdem én, miért nem lehet ezt elfogadni? Miért kell azon nyomban a másik nyakának menni, hogy... Mert Te ííígy... és mert Te úúúgy... és nem úgy van az, máshogy van... De biztos hogy máshogy van? Nem lehet hogy ugyanazt az ablakot a két különböző oldaláról nézzük? Én látlak Téged, és Te látsz engem. Én is egy embert látok, és Te is egyet. De napestig vitatkozhatunk arról, hogy annak az embernek nagy orra van vagy kicsi, szőke e vagy fekete, mégsem nyerhet egyikünk sem. Mert egyszerűen mindkettőnknek igaza van. Csak éppen más a perspektíva, a szempont, mások az érzékelt hatások... De miért nem képesek ezt az emberek nem hogy elfogadni, hanem egyáltalán felismerni? Többnyire nem kenyerem az ilyesfajta szavak használata, de komolyan mondom ez kész röhej. :D Az ember ilyen. Ösztönös. A legkisebb morzsán... a tű hegyén is képes összevitatkozni, csak azért hogy feljebb emelkedhessen a másik felett. Hogy önmagát érezze feljebb. Hogy bizonyítson! Önmagának. Megveregethessem a vállam, hogy én voltam a jó. Én voltam a jobb és ez elégedettséggel töltsön el. De ez... nem lehet hogy ez valamiféle önimádat? Nagyon úgy tűnik nekem. Miért képes az ember csakis akkor érezni valakinek önmagát, ha egy másiknak a fejére tapos? Ha csak mások vállán gázolva át juthat egyre feljebb és feljebb, ahelyett hogy ő maga fogná a felfelé vezető kötelet? Ösztön... Az emberi ösztön. Nem állati, mert az állat ennél okosabb. Ő nem árt, ha nem muszáj neki. Nem igazolja önmagát. Csakis az ember az egyetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése