Mindenki arra vágyik: a tökéletes élet. De milyen is az élet
ha tökéletes? Felhőtlen? Buktatóktól mentes? Folyamatos boldogság? A tökéletes
élet nem létezik. Mert a tökéletesség benned él. Ha nem ismered a sötétet, nem
érezheted a világosságot sem. Ha nem tudod milyen sötétben járni, nem érezheted
a fény ízét az arcodon. Mert átlagossá válik. Mindennapossá, és észre sem
veszed, hogy ott van veled. Nézz meg egy busmant. Semmije sincs, mégis úgy érzi
tökéletes életet él. Felkel, dolgozik, vadászik, eszik. Mégis boldog. Mert
tudja milyen az, ha nincs mit enni, ha éhezni kell, és tudja mit jelent a
boldogság, amikor bőséges lakoma a kitartó munka fizettsége. Nézz meg minket.
Körülvesz a gépi világ. Minden elérhető. A boltok polcai roskadoznak, mégis
mindig TÖBB KELL! Mi diktálja ezt belénk? Hogy folyton többre vágyjunk… Hogy
soha ne legyen elég az, ami van, mert a másiknak egy morzsával több jutott!?
Képesek lennénk csak ezért a tényért akár egy pohár vízben is megfojtani. De
miért? Mikor a kis busman elégedett? Elégedett a világgal, elégedett önmagával
és mindennel, ami körülötte van. MIÉRT lehet ő boldogabb, mint mi együttvéve??
Mert ő tudja milyen az, amikor nincs. És nem is vágyik nem létező babérokra.
Képes arra, amire mi soha. Elégedettnek lenni. Hálát adni. És egyszerűen
élvezni az életet. Azt… ami megadatott. Nem folyton hiú ábrándokat kergetni és
arra pazarolni el az éveket. Mi miért nem vagyunk erre képesek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése